минута слабости

Отчего-то уже думаю здесь по-венгерски - как тумблер включается, когда выходишь из самолета, даже когда садишься. Про себя - и то по-венгерски. Fájdalmasan érzem mennyire hiányzik a szerelem. Nem mintha én nem szerettem volna senkit, sőt több embert, többféleképpen. Annyira érzem hogy nincs olyan férfi aki most, éppen ebben a pillanatban velem, mellettem akarjon lenni. Csak hogy beszélgessünk. Csak hogy mondja valaki, akit én is okosnak, szépnek lássom, azt mondja nekem, szép vagy, csoda vagy. Vagyis ha visszagondolok arra, ahogy a férjem, akivel tizenhat évig együtt vagyunk, a legegyszerűbb "te szeretsz engem, egyáltalán" kérdésemre azt válaszolta ezen a nyáron, hogy "talán nem". És megy tovább, és dolgozunk, és már néhányszor mondta, hogy éppen ezt nem akarta, vagy mást akart mondani. De ha beleszivom más városok levegőjét sirba fakadok. Olyan üresnek érzem magam.
Почему не могу испытывать непосредственной радости?